Terry Pratchett

Terry Pratchett a fantasy legnagyobb humoristája, a Korongvilág megalkotója: a lapos világ, amely négy elefánt hátán utazik egy csillagközi óriásteknősön, a műfaj legszórakoztatóbb és legbölcsebb univerzuma lett. A hatalmas sorozat nem egyetlen történet, hanem egymásba érő szálak szövedéke: a balek varázsló Széltoló kalandjai, a Halál — aki NAGYBETŰVEL beszél, és titokban kedveli az embereket —, a boszorkányok gyakorlatias mágiája és Vimes parancsnok Városi Őrsége mind külön belépőpontot kínálnak.

Pratchett a paródiával kezdte — a korai kötetek a fantasy-közhelyeket figurázzák ki —, aztán a sorozat egyre mélyebb lett: a kötetek a sajtóról, a pénzről, a vallásról, a háborúról szólnak, csak épp trollokkal és varázslókkal. Betegsége idején a méltó halálhoz való jog szószólója lett; a Korongvilág pedig azóta is nemzedékről nemzedékre öröklődő szenvedély.

Pratchett humora többrétegű: a felszínen szóviccek, abszurd helyzetek és lábjegyzetek — külön műfaj nála a lábjegyzet —, alatta pedig éles társadalmi szatíra és meglepően mély emberség. A Korongvilág valójában rólunk szól: a városa, Ankh-Morpork minden nagyváros paródiája, a törpék és trollok konfliktusa minden előítéleté. A legnagyobb trükkje, hogy a nevetés közben egyszer csak torkon ragad: a Halál-kötetek az elmúlásról, az őrség-kötetek a hatalomról és tisztességről mondanak olyat, amit a komoly irodalom ritkán tud ilyen pontosan. Bárhol be lehet szállni — és nehéz abbahagyni.