Éjjeli őrjárat

Miért érdemes?

Az időutazás Vinkót saját erkölcsi nevelésének helyszínére viszi. Ismeri a fiatal önmagát, emlékszik a hibáira, és azt is tudja, milyen tanításokra volt szüksége. Most neki kell kimondania ezeket a mondatokat egy olyan városban, ahol a rendőrség nagy része a hatalmasok kényelmét szolgálja. A helyzet különös felelősséget ad. A túlélésen túl létre kell hoznia azt a szakmai példát, amelyből későbbi énje megszülethet.

A forradalom hangzatos jelszavai mellett élelemről, utcai torlaszokról és sebesültekről kell gondoskodni. Vinkó bizalmatlan a nagy politikai ígéretekkel szemben, mert emlékszik az áldozatokra és arra, milyen gyorsan cserélődnek a vezetők. Az őrszemszögből látott felkelés a hétköznapi munkát emeli ki: megakadályozni a fosztást, nyitva tartani az utat, és nemet mondani a civilek elleni parancsra. A hősi legenda mögött így konkrét, piszkos feladatok maradnak.

A rendőrgyilkos gyorsabban alkalmazkodik a múlthoz, és a korrupt rendszerben hamar talál magának helyet. Vinkó üldözése ezért egyben saját sötétebb lehetőségeivel folytatott küzdelem. Tudja, milyen könnyű erőszakot igazolni egy jó céllal, mégis ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az őr nem válhat a törvényen kívüli bosszú eszközévé. A feszültség abból ered, hogy a gyilkos megállítása személyes indulatot ébreszt benne, miközben fiatal önmaga figyeli, hogyan bánik ezzel az indulattal.

A kötet súlyosabb és összeszedettebb hangon beszél veszteségről, mint az őrség korábbi kalandjai. A humor jelen van, de nem oldja fel a kínzókamrák, utcai halálok és elárult remények emlékét. Az ismert szereplők fiatalabb alakjai új fényt vetnek a jelenre, ezért a sorozat előzményeinek ismerete sokat hozzáad. Akkor érdemes elővenned, ha Vinkó fejlődésének következményeire vagy kíváncsi, és vállalod, hogy a rendőri tisztesség kérdése ezúttal fájdalmas történelmi árral jár.