Carpe Jugulum

Miért érdemes?

A vámpírok azért különösen veszélyesek, mert tanultak a régi történetekből. Hozzászoktatták magukat a fokhagymához, a vallási jelképekhez és mindahhoz, amitől elődeik menekültek. Udvariasak, műveltek és jövőbe mutatónak nevezik az uralmukat. Ez a magabiztos korszerűség elfedi, hogy továbbra is mások vérét és engedelmességét kívánják. A könyv így arra kérdez rá, mennyit ér a kifinomult beszéd, ha a mögötte álló kapcsolat változatlanul ragadozó.

Ágnes belső társa szokatlan védelmet jelent a befolyásolással szemben. Mivel egyszerre két hang mérlegeli benne a helyzetet, nehezebben fogad el egyetlen kész parancsot. Ami korábban önmagával folytatott kényelmetlen vitának tűnt, most gyakorlati ellenálló erővé válik. A vámpírfiú érdeklődése közben személyes nyomást is helyez rá. Ágnesnek úgy kell megőriznie saját döntését, hogy az elbűvölés, a kíváncsiság és a félelem ugyanabban a kapcsolatban működik.

Fohásszal Ottokár hite tele van kérdésekkel, ezért a kész válaszokat kínáló helyzetekben meglepően nehéz irányítani. A fiatal pap és Wiharvész Anyó beszélgetései a kétely hasznáról, a bűnről és a felelősségről adnak a történetnek komolyabb súlyt. Egyikük intézményes vallásból érkezik, másikuk a saját ítéletében bízik, mégis mindketten érzik, hogy a gondolkodás feladása veszélyes. A hit itt nem nyugodt bizonyosság, inkább állandó munka, amelyet a félelem közepette is el kell végezni.

Magrat már anyaként és királynéként vesz részt az eseményekben, Ogg Nagyi a családját mozgósítja, Wiharvész Anyó pedig távolról is meghatározza az ellenállást. A korábbi hármas szerepei átrendeződtek, így a záró közös kötet a változó élethelyzeteket is számba veszi. Sötétebb, gondolkodóbb történet ez a társadalom udvarias meghódításáról. Akkor találhat el igazán, ha a vámpíros kalandban azt is keresed, hogyan lehet felismerni és visszautasítani az uralmat, amikor az saját felsőbbrendűségét haladásként adja el.