A mágia színe

Miért érdemes?

Széltoló és Kétvirág eltérő veszélyérzete állandó komikus helyzeteket teremt. A turista élményt keres abban, amiből a varázsló minél hamarabb kijutna, ezért közös útjukhoz folyton össze kell hangolniuk az össze nem illő szándékaikat. A páros mellett könnyű helyet találnod: egyszerre csodálkozhatsz rá a környezetre és ismerheted fel a benne rejlő fenyegetést. A kalandvágy és az önfenntartás versenye már önmagában elég ahhoz, hogy a megszokott hősi fellépés komolysága meginogjon.

A lábakon közlekedő Poggyász egy utazási kellékből csinál önálló szereplőt. Mellette a hit által létező sárkányok és a ténylegesen elérhető világperem is olyan ötletek, amelyek szó szerint veszik a fantasztikus történetek ígéreteit. A képtelenségeknek megvannak a helyi következményeik, így a világot menet közben tanulod meg. A humorhoz sokat hozzátesz, hogy a szereplőknek teljesen gyakorlati problémaként kell kezelniük mindazt, amin kívülről nevetni tudsz.

Ankh-Morpork tűzvészének leírásában a város társadalma is kirajzolódik. A gazdagabb part lakói a hidakat bontják, a távolból figyelő kalandorok pedig az elvesző kincsekre és saját adósságukra gondolnak. A pusztulás látványa mögül különféle önérdekek bukkannak elő. Ez az elbeszélői figyelem ad második réteget a tréfáknak: a nagy eseményt azok apró számításaiból is megérted, akik éppen hasznot vagy veszteséget látnak benne.

A menekülő varázsló már annyi mindentől fél, hogy az újabb fenyegetésre szinte elfogy a figyelme. A nyitó találkozás humora ebből a fáradt, türelmetlen állapotból születik, és jól jelzi a könyv viszonyát a kalandos hősszerephez. A rettegő szereplő itt szabadon kimondhatja, mennyire elege van a veszélyből. A sok helyszínen átvezető út ezért akkor lehet kedvedre való, ha a fantasztikus fordulatok mellett az ilyen száraz megjegyzésekért is szívesen időzöl az elbeszélésben.