Kallódó kontinens

Miért érdemes?

A szárazság ebben a kalandban állandó, testi tapasztalat. Széltolónak ennivaló, innivaló és lehetőleg biztonságos útvonal kellene, a környezet viszont rendre új meglepetést tartogat. A tájhoz kötődő humor a túlélés apró szükségleteiből indul, így a kontinens megmentésének nagy feladata is egészen alacsony nézőpontból látszik. Jól működhet számodra ez a közelség, ha a világjáró történetekben az is érdekel, hogyan jut el valaki a következő étkezésig.

Az ausztrál tájra és kultúrára épülő utalások a veszélyes állatoktól a helyi legendákon át az ismerős filmes képekig terjednek. A könyv sok örömét a felismerés adja: egy fordulat mögött felderenghet egy korábban látott jelenet vagy jellegzetes figura. Ezek nélkül is követhető a bolyongás, de másként hat a tréfák sűrűsége. A vidék erősen eltúlzott képe egy egész kalandhoz szolgál játszótérként, földrajzi vagy néprajzi pontosságot ezért ne ebből keress.

Az egyetemi tanárok közös útját a Könyvtáros különös betegsége indítja el. A tudós társaságot kiszakítja megszokott kényelméből, és megmutatja, hogyan boldogulnak egymással, amikor a rangjukhoz nem jár automatikusan rendezett környezet. A csoport civakodása más ritmust ad, mint Széltoló magányos alkalmazkodása. A párhuzamos szálak között váltva a nagy tudás és a legegyszerűbb gyakorlati helyzetek közötti távolságon is nevethetsz.

A kontinens múltja és jelenlegi baja összekapcsolódik, ezért az idővel való játék is része a kalandnak. A szereplők olyan következmények közé érkezhetnek, amelyek eredetét más sorrendben ismered meg. Ez a szerkezet teret ad a furcsa találkozásoknak és az utólag összeérő részleteknek, ugyanakkor a cselekmény jó ideig széttartó marad. Inkább akkor érdemes elővenned, amikor van kedved elidőzni a helyi furcsaságok és az egyetemi társaság vitái mellett, és ráérsz kivárni az utak összefutását.