Kazuo Ishiguro

Kazuo Ishiguro japán származású brit író, akinek regényeit nem a téma, hanem a hang köti össze: majdnem mindig egy visszaemlékező elbeszélő beszél, aki fegyelmezetten, tárgyilagosan mesél, miközben fokozatosan kiderül, mennyi mindent nem mond ki, és mennyi mindent magyarázott meg magának hibásan. A Napok romjai egy angol komornyik életét foglalja össze így, a Ne engedj el… egy bentlakásos iskola diákjaiét, a Klara és a Nap pedig egy mesterséges társét.

Ishigurót akkor érdemes választani, ha csendes, lassan építkező, mégis nagyon erős regényt keresel. A könyveiben ritkán történik látványos esemény: a fordulat többnyire abban áll, hogy az olvasó előbb érti meg a helyzetet, mint maga az elbeszélő. Ez a késleltetés a fő hatás — sok olvasónál a legnagyobb ütést nem az utolsó oldal adja, hanem az, ami az utolsó oldal után jut eszébe.

Ishiguro állandó témája az önámítás és az emlékezet megbízhatatlansága: elbeszélői egy szolgálatnak, egy hivatásnak vagy egy szabálynak szentelték az életüket, és minden erejükkel azt bizonygatják, hogy ez így volt helyes. A legfájdalmasabb dolgokat is finoman, indirekt módon mondja el; a stílusa visszafogott, szinte hűvös, és pont ettől ütnek nagyot a ritka őszinte pillanatok. Több könyve műfaji díszletet használ — sci-fit, disztópiát —, de a kérdés mindig ugyanaz: mit ér egy élet, amelyet valaki más céljainak szenteltünk?