Herczeg Ferenc

Herczeg Ferenc abban a korban írt, amikor a regény még a legszélesebb közönség szórakozása volt, és ehhez mérten dolgozott: tiszta szerkezet, erős konfliktus, gyorsan pergő párbeszédek. A történelmi regényeiben nem korfestő tablót fest, hanem embereket állít válaszút elé — pogány és keresztény, magyar és idegen, hűség és túlélés között.

A történelem mellett a saját korának világát is megírta: úri társaságokat, karriert, házasságot, döntéseket, amelyek egy életre szólnak. Az emlékiratában pedig maga a század fordul meg, méghozzá egy olyan ember szemével, aki mindvégig a magyar közélet közepén állt.

Herczeg regényeinek középpontjában általában egy erős erkölcsi választás áll: valaki dönt, és utána viselnie kell. A történelmi könyveiben a magyar múlt fordulópontjai adják a keretet, a társadalmi regényeiben a századforduló úri világa. A prózája letisztult és olvasmányos, kevés díszítéssel. Kinek nem való: ha lélektani mélyfúrást vagy modern, töredezett elbeszélést keresel, ez nem az lesz — Herczeg a történetet szolgálja, és a világképe erősen kötődik a saját korához.