Fenn és lenn

Miért érdemes?

A pályakezdő regény egy gyors társadalmi emelkedés ígéretét állítja a középpontba. A hős olyan közegbe kerül, ahol a pénz, a származás és a személyes vonzerő eltérő árfolyamon váltható be. A cím két iránya már előre jelzi a mozgást: ugyanaz a döntés fölfelé vihet a ranglétrán, miközben erkölcsi vagy érzelmi veszteséget okoz. Az olvasás tétje ezért kevésbé az, sikerül-e bejutni az előkelő körökbe, inkább az, milyen ember marad valaki az alkalmazkodás során. A történet lendületét a helyzetek gyors változása adja. Új ismeretségek, félreértett gesztusok és érdekből kötött szövetségek rendezik át a szereplők viszonyát. A társasági jelenetekben a kimondott mondat és a valódi szándék gyakran eltér, ezért a párbeszédek olvasása külön figyelmet kér. A korai Herczeg már itt biztosan kezeli a szalon, a hivatal és a magánlakás eltérő szabályait; mindegyik tér más szerepet kényszerít ugyanarra az emberre. A regény a századvégi modernizáció tapasztalatát is megőrzi. A város lehetőséget ad az újrakezdésre, de kiszolgáltatja a felemelkedőt azoknak, akik ismerik a kapcsolatok rejtett rendjét. A vidéki és nagyvárosi értékek ütközése udvarlásban, pénzügyi döntésben és a jó hírnév megőrzésében válik személyessé. A szöveg ironikusan figyeli a rang iránti vágyat, miközben érti azt a szorongást is, amelyből ez a vágy táplálkozik. A könyvet akkor érdemes választanod, ha szereted a társadalmi mobilitásról szóló regényeket és érdekel egy később kanonikussá váló író első nagy kísérlete. A nyelv és a viselkedési kódok a saját korukat hordozzák, ezért lassabb ráhangolódást kérhetnek. Cserébe jól követhető, miként alakul ki az a finom, sokszor kegyetlen irónia, amellyel a szerző később is a magyar úri világ önáltatásait vizsgálta.