A gótikus ház

Miért érdemes?

Az emlékezés egy budai ház kapuján át enged be a dualizmus és a századelő társadalmi világába. A személyes történetekhez politikusok, írók, színészek és szerkesztőségek alakjai kapcsolódnak, mégsem puszta névsor épül. A ház egyszerre családi tér és megfigyelőpont: innen látszik, miként változik a főváros, hogyan lesz egy bánsági fiatalemberből sikeres szerző, majd közéleti szereplő. Az önarckép önfegyelmezett, ezért a hangsúlyt sokszor az ismerősök gesztusai és a társas érintkezés szabályai viszik el. A kötet ereje az apró jelenetekben rejlik. Egy látogatás, szerkesztőségi beszélgetés vagy parlamenti találkozás többet mondhat a korszak hierarchiájáról, mint egy hosszú magyarázat. A visszatekintő elbeszélő tudja, mi következett később, mégis többnyire meghagyja a szereplőket saját pillanatukban. Ettől a memoár egyszerre közvetlen és távolságtartó: élvezhető történeteket ad, közben folyamatosan érzékelteti, hogy az emlékezet válogat, hangsúlyoz és elhallgat. Különösen érdekes az irodalom intézményi oldala. Lapok, kiadók, színházak és politikai kapcsolatok szabják meg, melyik kézirat jut közönséghez, kit fogad be a társaság, és milyen szerepet vállalhat egy író. A pálya sikerei mellett ott marad a korszak önigazolása is. Érdemes figyelned arra, mikor beszél a szerző tanúként, mikor résztvevőként, és hol védi utólag saját döntéseit; ez a hármas nézőpont adja a szöveg valódi feszültségét. Jó választás, ha a történelmet mindennapi érintkezéseken keresztül szereted megközelíteni. A könyv után érdemes más kortárs visszaemlékezésekkel is összevetni ugyanazokat az alakokat és eseményeket, mert így válik láthatóvá, mennyire eltérő emlékezeti térképek készülhetnek ugyanarról a világról. A kötet irodalmi portrék gyűjteményeként, Budapest társasági krónikájaként és egy sikeres pálya gondosan komponált önértelmezéseként is olvasható.