Tóth Krisztina

Tóth Krisztina a kortárs magyar irodalom élvonalának megkerülhetetlen alakja: költőként indult, és a lírai pontosság minden prózáján érződik. A Vonalkód novellái — az egyik legtöbbet olvasott kortárs magyar novelláskötet — hétköznapi élethelyzetekből bontanak ki felejthetetlen történeteket gyerekkorról, nőkről, sebekről; az Akvárium regénye pedig a múlt század peremvilágába visz, egy megrendítő családtörténetbe.

Az életműve ritka fesztávú: felnőtt próza és költészet mellett gyerekkönyvek sora is fűződik a nevéhez, a szövegei érettségi tételektől olvasókörökig mindenhol jelen vannak. Számos irodalmi elismerés birtokosa, a könyveit több nyelvre fordították — itthon pedig azon kevés „magas irodalmi" szerzők egyike, akit széles közönség olvas, nem csak a szakma.

Tóth Krisztina a részlet mestere: a novellái egy-egy tárgy, szag vagy mozdulat köré épülnek, és ezekből az apróságokból bomlik ki egész életek igazsága — az olvasó gyakran a záró mondatnál döbben rá, mit is olvasott valójában. A hangja szikár és mégis érzéki, az iróniája sosem kegyetlen: a hőseit — vidéki gyerekeket, megcsalt nőket, magányos öregeket — pontosan, de részvéttel nézi. Kortárs irodalomba belépőnek ideális: a novellái rövidek, azonnal hatnak, és megmutatják, mit tud a mai magyar próza a legmagasabb szinten.