Az árnyékember

Tóth Krisztina

Az árnyékember verseiben a szerelem és a távolság kérdései dalos formákkal, pontos ritmusszal és aprólékosan megrajzolt képekkel kapcsolódnak össze. A Szilveszter például egy távol lévő ember felidézésén keresztül teszi idegenné a saját szobát és a megszokott tárgyakat. A kötet személyes hangja a közelség bizonytalanságát is megőrzi: valakit ismerni kevés ahhoz, hogy mindig elérhető maradjon. A mesés és az elégikus megszólalás egyaránt helyet kap.