Mircea Cărtărescu

Bukaresti születésű román író és költő, akinek pályája a diktatúra idején működő irodalmi körökhöz is kötődik. A Sóvárgás elbeszélései és a Lulu kisregénye után a magyarul Káprázat címen ismert trilógiában bontotta ki a családi emlékezet és a város egymásba nyíló tereit. A Szolenoid egy irodalomtanár naplójából épít újabb látomásos világot. A Sárkányok enciklopédiája a tudományos rendszerezés formájával játszik, míg a Miért szeretjük a nőket? rövid prózáiban a vonzalom kap személyes hangot.

Akkor érdemes hosszabb időre beengedned a könyveit, ha a mondatok képi gazdagsága önmagában is olvasási öröm, és türelmes vagy a valóság és a fantázia közötti átlépésekkel. A lakótelepi környezet éppúgy lehet belépés, mint a gyerekkori félelem vagy egy szokatlan testi tapasztalat. Ha egyetlen történetszálra, feszes eseménysorra és tartós magyarázatokra vágysz, a nagyregényeiben könnyen elveszítheted a tájékozódás örömét; rövidebb prózával is kipróbálhatod ezt a hangot.

Prózájában az emlékezés a képzelet működését is megmutatja. A gyerekkor és a családi múlt köré városok, álmok és kozmikus távlatok épülnek; a test egyszerre az érzékelés eszköze és különös képek tárgya. A diktatúra hétköznapjai sem tűnnek el a fantasztikus események mögött. A hosszú kitérők és a visszatérő motívumok között gyakran az érzelmi vagy képi rokonság segít eligazodni. Kinek nem való: ha az elbeszélést kizárólag a cselekmény előrehaladásáért olvasod, vagy fárasztanak a valószerűtlen átalakulások, ez a próza megterhelhet; egyes könyveiben testi undor, szexuális szorongás és erőszak is megjelenik.