Vakvilág – A bal szárny

Miért érdemes?

Az emlékezés itt a történet cselekvése. Egy felidézett helyből újabb emlék vagy látomás ágazhat ki, ezért olvasás közben folyton változik, mekkora távolságban vagy a gyerekkor hétköznapi eseményeitől. A családi elbeszéléseknek és a szürreális képeknek egyaránt teret kell adnod; a próza éppen az átmeneteikben mutatja meg, hogyan épül fel egy személyes múlt. Bukarest felismerhető város marad a fantázia burjánzása alatt. A lakóhelyek és a történelmi változások a család életét is alakítják, miközben titkos átjárók és különös lények bontják meg a megszokott környezetet. A részletek így kettős figyelmet kérnek: egy utcakép egyszerre őrizhet társadalmi tapasztalatot és indíthat el egy valószerűtlen történetszálat. A testi érzetek szorosan összekapcsolódnak a gondolkodással. A gyerekkori benyomások, a betegség emlékei és a család előtörténete nem rendezett életrajzzá állnak össze. A nyelv mozgása követi a felbukkanó képzeteket, olykor hosszan időzve egyetlen látványnál. Ettől az elbeszélőhöz is az érzékelésén át kerülsz közel, miközben a tapasztalatai elbizonytalanítanak. A trilógia nyitányát akkor érdemes elkezdened, ha belefér a tájékozódás lassúsága. A visszatérő képek felismerése többet segít, mint az események gyors sorba rendezése. A családi és történelmi szálakat követheted kapaszkodóként, de számolnod kell azzal, hogy egy-egy kitérő hosszabb időre eltávolít tőlük. A kötet a látomásos elbeszélés ritmusára hangol rá.