Krasznahorkai László

Krasznahorkai László magyar író, akinek regényei jellegzetes, bekezdésnyi vagy akár fejezetnyi hosszúságú mondatokban íródnak — ez a lélegzetvétel nélküli áradás maga a stílus, és egyben a világlátás megjelenítése is. A Sátántangó és Az ellenállás melankóliája egy-egy leromlott magyar településen mutatja meg, milyen könnyen tesz tönkre egy közösséget a megváltás ígérete; a Seiobo járt odalent és a Rombolás és bánat az Ég alatt viszont már Japánban és Kínában járja körül ugyanazt a kérdést: van-e még helye a szépségnek egy pusztuló világban.

Krasznahorkait akkor érdemes olvasni, ha türelmes olvasó vagy, és nem elsősorban a cselekmény, hanem a nyelv élménye érdekel. Nem gyors olvasmány: érdemes hangosan, ritmusra olvasni, és hagyni, hogy a mondatok magukkal vigyenek. Cserébe olyan prózát kapsz, amelynek nincs magyar párja — több regénye szoros együttműködésben készült Tarr Béla filmjeivel, és ezek a képek sokak fejében máig együtt élnek a szöveggel.

Krasznahorkai világában valami mindig romlik: kiürül egy falu, összeomlik egy rend, megérkezik egy jövevény, aki megváltást ígér, és pontosan az ellenkezőjét hozza. A regényei apokaliptikusak, de nem látványosan — a katasztrófa nála lassú, hétköznapi, esőben ázó. Ezt a világot hordozza a hosszú mondat, amely nem enged megállni, és amelyben a groteszk humor, a filozófiai eszmefuttatás és a részletgazdag leírás egyszerre fér el. A későbbi könyveiben a keleti kultúra és a művészet megőrzésének kérdése került a középpontba.