Egy polgár vallomásai
klasszikus
Sorozat: Egy polgár vallomásai, 1. kötet
Az Egy polgár vallomásai első kötete: egy kassai bérház lakásaiból, a családi szokásokból és a gyerekkori tapasztalatokból bontakozik ki egy polgári világ képe. A visszaemlékező eljut a német városokba, Párizsba és Velencébe is, miközben próbál elszakadni a neveltetésétől. A külföldön szerzett élmények a saját kulturális örökségéhez fűződő viszonyát is alakítják. Személyes számvetés és részletező társadalomrajz adja a vallomások kettős hangját.
Miért érdemes?
A visszaemlékezés tárgyakból, lakóterekből és apró szokásokból épít fel egy életformát. A kassai ház leírása például egyszerre érzékelteti a technikai haladás büszkeségét és az újdonságokkal szembeni bizalmatlanságot. Az emlékező hang szeretettel időzik ezeknél a részleteknél, közben pontosan látja a mögöttük működő társadalmi önérzetet. A közelség és a kritikai figyelem együtt teszi rétegzetté a képet. Az elbeszélő saját helyét is újra meg újra meghatározza ebben a közegben. A polgári műveltséghez ragaszkodik, a hozzá tartozó emberek és szokások között azonban gyakran idegennek érzi magát. A vallomás így önvizsgálattá válik: egy nézőpont kialakulását olvassuk, amelynek belső ellentmondásait a szöveg megőrzi. Az általános ítéletek mögött végig érződik a személyes érintettség. A családi környezet felidézését az utazások és az ifjúkori útkeresés tágítják ki. A könyv két nagy részének eltérő tereiben ugyanaz a kérdés dolgozik tovább: mennyi marad az örökölt életformából, amikor az ember más országokban próbálja felépíteni magát? Az emlékezés kitérői miatt a haladás ráérős, egy-egy alak vagy szokás több figyelmet kap, mint a soron következő életesemény. A próza az önéletrajzi elbeszélés és az esszé között mozog. Erősen megformált, személyes magyarázatát adja annak, mit jelent a kultúrához tartozni, és milyen árat kér a függetlenség. A határozott kijelentések mellett az önmagával elégedetlen hang is hallható marad. Ezért lehet termékeny vele vitatkozni olvasás közben: a polgárság eszménye egy sokszor kényelmetlen belső számvetésben rajzolódik ki.
Kinek való?
Neked való, ha szereted, amikor egy visszaemlékezés a lakások, az étkezés és a családi viszonyok részleteiből teremt társadalmi panorámát. Az esszéisztikus kitérők és az önmagát is bíráló elbeszélői hang itt legalább olyan fontosak, mint az életút állomásai.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha gyorsan haladó, egyenes vonalú önéletrajzot keresel. A hosszú környezetrajzok és a határozott társadalmi ítéletek türelmet kérnek, az emlékező életének későbbi szakaszai pedig a folytatásokhoz tartoznak.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek