Menny és pokol

Miért érdemes?

A névtelen fiú egy halásztelep életében vesz részt, ahol a metsző hideg és a tenger a megélhetés mindennapos feltétele. A barátjával együtt olvasott költészet ugyanebben a testi világban kap helyet. Amikor a barát meghal, a kölcsönkapott könyv visszavitele célt ad a fiúnak, aki egyébként már nehezen talál okot a továbbélésre. A tengeri munka részletei súlyt adnak a történetnek: az evezés, a ruházat és az időjárás életbevágó kérdések. A lírai megszólalás ehhez az anyagi kiszolgáltatottsághoz kötődik. A versek és az elmondott történetek olyan emberek életébe kerülnek, akiknek a teste és a megélhetése folyamatos veszélyben van. A fiú gyászát találkozások mozdítják el. Egy idegen otthon, a gondoskodás vagy egy beszélgetés apró lehetőséget nyit, miközben a veszteség továbbra is vele marad. A regény a közösség peremén élőkre figyel: arra is, milyen kevés mozgástere van annak, akit a szegénység vagy a társadalmi helyzete mások döntéseihez köt. A történet lassúbb figyelmet kíván, a mondatokban gyakran együtt van jelen a táj, az emlék és az élet értelmére irányuló kérdés. A fiú útja a trilógia további részeiben folytatódik, itt a veszteség utáni első kapaszkodók kerülnek előtérbe. A kemény fizikai környezet és a szavakba vetett bizalom feszültsége adja ennek a nyitánynak a sajátos hangját.