W. G. Sebald

Ki ő?

W. G. Sebald német író, aki élete nagy részét Angliában töltötte, és olyan könyveket írt, amelyek egyszerre útleírások, esszék, regények és fényképalbumok. Az Austerlitz egy férfi történetét meséli el, aki felnőttként tudja meg, hogy gyerekként menekítették ki a náci Európából; A Szaturnusz gyűrűi egy kelet-angliai gyalogtúra jegyzeteiből épül, amely folyamatosan a történelmi pusztítás felé kanyarodik.

Sebaldot akkor érdemes olvasni, ha lassú, elmélkedő prózát keresel, és nem zavar, ha egy könyvnek nincs hagyományos cselekménye. A szövegeibe illesztett fekete-fehér fényképek — vasútállomások, portrék, épületek — a szöveg részei, nem illusztrációk. A mondatai hosszúak és kanyargósak, a hatás pedig kísérteties: az az érzésünk, hogy egy elveszett világ nyomait olvassuk.

Milyen könyveket ír?

• kortárs szépirodalom

Sebald visszatérő témája az emlékezet és a pusztulás: hogyan tűnik el egy világ, és mi marad utána — épületek, fényképek, félmondatok. A holokauszt sosem közvetlenül jelenik meg nála, hanem hiányként, a szövegek szélén. A szerkezete asszociatív: az elbeszélő sétál, találkozik valakivel, meghallgat egy történetet, és onnan indul tovább. A műfaji határok szándékosan elmosódnak, a fényképek pedig azt sugallják, hogy minden dokumentum — miközben az olvasó sosem tudja biztosan, mi igaz belőle.

Könyvei megjelenési sorrendben

1. 1988 Természet után
2. 1990 Szédület. Érzés.
3. 1992 Kivándoroltak
4. 1995 A Szaturnusz gyűrűi
5. 1999 Légi háború és irodalom
6. 2001 Austerlitz