Urbánszki László

Urbánszki László Alberttelepen született, Kazincbarcikán érettségizett, aztán egy évtizedig a Dunán hajózott, és közben hajózó üzemmérnöki oklevelet szerzett. Később faművesként, kerti bútorok készítéséből élt. Szenvedélyes olvasóból ötvenes évei közepén lett író: egy internetes íróműhelyben kezdett, első novellái antológiákban jelentek meg, önálló kötethez pedig Bíró Szabolcs kiadója segítette. Magáról úgy beszélt, mint aki a művészvilág peremén áll, és a melósokkal, parasztokkal rokonszenvez.

A történelmi kalandregény, az ifjúsági próza és a spekulatív fikció között mozgott. Sorozataiban a tatárjárás utáni évek, a honfoglalás és a nyugati hadjáratok kora hétköznapi munkán, hadviselésen és közösségi döntéseken át válik érzékelhetővé. Főhősei gyakran alacsony rangból indulnak, ezért a történelem számukra élelem, útvonal, fegyver és kiszolgáltatottság kérdése is. A komor helyzeteket száraz humor, gyors párbeszéd és gyakorlatias észjárás oldja.

Kalandos történeteket ír, amelyekben a történelem vagy az összeomlott jövő gyakorlati környezet: a szereplőknek élelmet, biztonságot, szövetségest és mozgásteret kell szerezniük. Visszatérő témája a befogadás, a vezetővé válás és az, hogy egy közösség milyen szabályokat alkot válság idején. A humora többnyire száraz és helyzetből fakadó. Kinek nem való: annak, aki a kegyetlen korszakokat megszelídített díszletként szeretné látni, vagy kevés konfliktussal járó, lírai történetet keres.