Thomas Hardy

Dorset megyében született, és építészként kezdte a pályát: londoni templomfelújításokon dolgozott, később a saját házát, a Max Gate-et is maga tervezte. A regényírásra a Távol a világ zajától sikere után váltott át teljesen — az a könyv névtelenül, folytatásokban jelent meg, és a fogadtatása döntötte el a pályaválasztását. Ettől kezdve sorra érkeztek a képzeletbeli Wessex megyében játszódó regényei, köztük az Egy tiszta nő. Az utolsó két nagy regénye akkora felháborodást keltett a kortársak körében, hogy végül hátat fordított a prózának: élete utolsó két évtizedében szinte kizárólag verset írt, és saját bevallása szerint mindig is a költészetet tartotta többre.

Akkor való neked, ha a lassan építkező klasszikus regényt szereted, és bírod, hogy a szerző a rossz kimenetelt sem kerüli meg. A tájleírásai önálló olvasmányértékkel bírnak, a szereplőit pedig részvéttel írja meg akkor is, amikor a történet kíméletlen velük. Ha a gyors tempót, a felszabadult hangot vagy a megnyugtató lezárást keresed, a legtöbb könyve nehéz lesz: a prózájában a véletlen és a társadalmi ítélet rendszerint erősebb a szereplők szándékánál.

Regényeinek visszatérő terepe a képzeletbeli Wessex: a délnyugat-angliai vidék, ahol a mezőgazdasági munka évszakos rendje adja a történetek ritmusát, és ahol az iparosodás lassan felszámolja a régi életformát. A központi kérdés rendszerint az, hogy mit tehet az egyén — leggyakrabban egy nő — a származása, a közösség ítélete és a rosszkor érkező véletlenek ellenében. A szerkezet lassú és részletező, a leírások hosszúak, a fordulatok gyakran egyetlen félresiklott mozdulatból vagy kézbe nem került levélből következnek. A későbbi regényei nyíltan bírálják a kor házassági és erkölcsi normáit. Kinek nem való: ha a reményteli lezárást keresed, vagy ha türelmetlenné tesz a hosszú tájleírás és a régies, emelkedett nyelvezet, akkor jobb más klasszikushoz nyúlnod. Tartalmi figyelmeztetés: a könyveiben nemi erőszak, csecsemőhalál, erőszakos halál és tartós megaláztatás is megjelenik.