Stefan Zweig

Stefan Zweig osztrák író, a két világháború közti Európa sokat olvasott szerzője - és annak a világnak a krónikása, amely a szeme láttára pusztult el. A bécsi polgári kultúra neveltje volt, pacifista és európai; a nácizmus elől emigrációba kényszerült, és a száműzetésben önként vetett véget az életének.

A legjobb formája a novella és a kisregény: sűrű, feszes lélektani drámák, amelyekben egy váratlan szenvedély - szerelem, játékszenvedély, rögeszme - kizökkent egy rendezett életet. A Sakknovella, az utolsó műve, mindezt a fasizmus árnyékában játssza újra: egy fogoly, akinek a sakk jelenti a túlélést és a tébolyt egyszerre - a huszadik századi irodalom nagy kisregénye. Emellett Zweig a történelmi életrajz mestere is volt: a Stuart Máriát és a Marie Antoinette-et ma is regényként lehet olvasni. Rövid művekben gondolkodott, ezért kezdőnek is hálás: egy este alatt teljes Zweig-élményt lehet szerezni.

Lélektani novellák és kisregények: rendezett polgári életek, amelyeket egyetlen szenvedély - szerelem, rögeszme, játék - forgat fel; valamint regényes történelmi életrajzok királynőkről és a történelem nagy pillanatairól. A próza elegáns és sűrű, a lélektani megfigyelés borotvaéles, a terjedelem jellemzően rövid.