Sakknovella

Miért érdemes?

Az óceánjáró utasai először közös szórakozásként szerveznek sakkpartit a világbajnok ellen. A játékot pénz, hiúság és kíváncsiság mozgatja, az elbeszélő pedig figyeli a szokatlan szereplőket. Ez a társas helyzet könnyen követhető belépőt ad. A sakkismeretnél fontosabb annak érzékelése, ki mikor válik magabiztossá, és hogyan módosítja a hangulatot az addig kívülálló utas váratlan segítsége. A fedélzeten feltűnő dr. B. múltja egy másfajta zárt térbe vezet. Bécsben a Gestapo egy szállodai szobában tartotta, elvéve tőle az olvasás, az írás és az emberi érintkezés lehetőségét. Az elolvasott fogságjelenetben a szoba tárgyai és az idő mérhetetlensége teszik érzékletessé az elszigetelést. A látszólag rendezett környezet így a fogoly megtörésére szolgál; az elbeszélés pontosan ehhez a helyzethez kapcsolja a sakk különös szerepét. A keretes szerkezetben egymás mellé kerül a megfigyelő kíváncsisága és a fogságot átélt ember saját beszámolója. A váltás új megvilágításba helyezi az előző jeleneteket, ezért a novella rövidsége ellenére érdemes figyelni a gesztusokra. Az arcrándulás, a szünet és a hirtelen közbeszólás is jelentést kap. A múlt elmondásakor az olvasó közelebb jut ahhoz, amit a többi utas csak rendkívüli játéktudásként lát. Jó kezdés lehet, ha rövid terjedelemben keresel összetett lélektani történetet. Az elbeszélés a hajó társaságához visszatérve is magával viszi a bezártság tapasztalatát, így a későbbi játszmát már más figyelemmel követed. A sakkasztal ugyanaz marad, az egyik játékos számára azonban egy korábbi élethelyzet is jelen van mellette. Ehhez az olvasói felismeréshez nincs szükséged a lépések szakmai elemzésére; a szereplők reakciói önmagukban eligazítanak. A belépéshez elegendő a szereplők közti feszültségre figyelned.