Romain Gary

Romain Gary litván zsidó emigránsból lett francia háborús hős, diplomata és ünnepelt író – aztán amikor a kritika kezdte leírni mint kifáradt nagyságot, elkövette az irodalomtörténet legnagyobb álnév-csínyét: Émile Ajar néven új, „fiatal" szerzőként tért vissza, és a kritikusok ugyanazok, akik őt temették, az egekbe magasztalták. A titok csak a halála után derült ki, a búcsúlevele zárómondata azóta legenda: „Remekül szórakoztam, viszontlátásra, és köszönök mindent."

Gary/Ajar azoknak való, akik a humort és a szívszorítást egyszerre szeretik: az ő könyvei egyszerre mulatságosak és kétségbeesettek, mert a nagy témája mindig ugyanaz – a szeretet utáni olthatatlan éhség. Könnyen olvasható, mégis mély irodalom; ritka kombináció.

Az Ajar-korszak főműve egy arab kisfiú és egy idős zsidó exprostituált szerelemnél is erősebb kötődése a párizsi bevándorlónegyedben – naiv gyerekhangon elmesélve, amitől még jobban fáj és még jobban nevettet. A Gary-név alatti művei elegánsabbak, ironikusabbak: kalandornők, szélhámosok és szerepjátszók történetei, akik mind ugyanazt keresik – hogy valaki feltétel nélkül szeresse őket. Az életmű maga is erről szól: az író, aki kétszer találta ki magát.