Előttem az élet
klasszikus
Émile Ajar regénye a párizsi Belleville negyedben játszódik. Momo tízéves arab kisfiú, aki Rosa mama panziójában nő fel: az öregedő, egykor rossz életű zsidó asszony prostituáltak gyerekeit neveli pénzért, és kettejüknek a világon senkije sincs a másikon kívül. Momo hangja utcanyelv és gyerekfilozófia keveréke, félreértett felnőtt-szavakkal és olyan kérdésekkel, amelyekre a felnőtteknek nincs válaszuk: lehet-e szeretet nélkül élni? Körülöttük a lépcsőház, ahová Rosa mama már alig bír felmenni, a szenegáli szomszéd, az öreg doktor és a szőnyegárus, kisemberek hálója, akik származásra és vallásra tekintet nélkül tartják egymást. Humoros és szívszorító regény szeretetről és összetartozásról.
Miért érdemes?
Momo tízéves, arab, és a párizsi Belleville negyedben nő fel Rosa mama „panziójában" — az öregedő, egykor rossz életű zsidó asszonynál, aki prostituáltak gyerekeit neveli pénzért. Kettejüknek a világon senkije sincs a másikon kívül. Ebből az alapállásból nő ki a huszadik századi francia irodalom egyik legszeretettebb regénye — egy könyv, amely a lehető legnehezebb helyszínen a lehető legtöbbet mondja el a szeretetről.
A varázslat Momo hangjában van: utcanyelv és gyerekfilozófia keveréke, félreértett felnőtt-szavakkal és olyan kérdésekkel, amelyekre a felnőtteknek nincs válaszuk — lehet-e szeretet nélkül élni? Miért ér többet egy kutya, mint egy ember? A humor és a szívszorítás itt ugyanabban a mondatban lakik, váltakozás nélkül: az olvasó nevet, és közben szorul a torka.
És ott a környezet, amely maga is főszereplő: a lépcsőház, ahová Rosa mama már alig bír felmenni, a szenegáli szomszéd, az öreg doktor, a szőnyegárus — kisemberek hálója, akik származásra, vallásra, múltra való tekintet nélkül tartják egymást. A regény mindent tud kirekesztésről és összetartozásról, de soha egyetlen tézismondatot sem enged meg magának: minden a történetből jön.
A könyv körül ráadásul ott az irodalomtörténet egyik leghíresebb álnév-játéka: az Émile Ajar néven publikáló szerző valójában már befutott, ünnepelt író volt, aki új néven, mindenkit megtévesztve kezdett újra — és a világ csak a halála után tudta meg az igazságot. Olvasni pedig gyors: rövid regény, egyetlen hétvége — ami utána marad, az sokkal hosszabb. Film is készült belőle többször, nagy színésznőkkel Rosa mama szerepében — de Momo hangja, a könyv igazi kincse, csak olvasva szólal meg.
Kinek való?
Neked való, ha szereted a nagy gyerek-elbeszélőket — a Zabhegyező, az Egy különc srác feljegyzései vonalát —, mert Momo hangja ezek közt is a legkülönlegesebbek egyike. Ha rövid, de mély könyvet keresel, amely megnevettet és megríkat, ez az. És ha olyan történetre vágysz, amely a legnehezebb témákról — öregség, halál, kitaszítottság — a legnagyobb gyengédséggel beszél, ennél jobbat nehéz találni. Könyvklubba is kiváló: rövid, mindenki végigolvassa, és a kérdései — kihez tartozunk, ki gondoskodik kiről — maguktól indítják a beszélgetést.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a témái most túl közel jönnének: a könyv gyerekszemmel, de kendőzetlenül beszél prostitúcióról, öregségről, betegségről és halálról. Aki az érzelmes könyvektől tart, annak ez próbatétel lesz — bár a humora végig fogja a kezed. És Momo nyelvi világa figyelmet kér: a félrehallások és gyerek-logikák adják a könyv felét — sietve olvasva pont a lényeg vész el.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek