Robert Greene

Robert Greene történelmi anyagból dolgozik: udvari intrikákból, hadvezérek és szélhámosok életéből, művészek és kutatók pályájából von le mintákat. A módszere mindig ugyanaz — tételt állít, esettanulmányokkal alátámasztja, majd megmutatja, mikor nem érvényes. Az érdeklődése végig a befolyás körül forog: hogyan szerezhető meg, hogyan tartható meg, és mi történik azzal, aki nem veszi észre, hogy játszanak vele.

Neked való, ha érdekel a hatalom nyers logikája, és többre tartod a pontos leírást a megnyugtató válaszoknál. Nem neked való, ha erkölcsi iránymutatást vársz: Greene szándékosan amorális, nem azt vizsgálja, mi helyes, hanem azt, mi hatásos, és a tanácsai jó része manipuláció. A könyvei ráadásul hosszúak és ismétlődőek — a történelmi portrék viszont akkor is megérik, ha a keretet nem veszed át.

Történelmi esettanulmányokra épített stratégiai irodalom. Greene nem önfejlesztő szerző, bár gyakran oda sorolják: inkább katalógusokat ír az emberi viselkedés visszatérő mintáiról. Olvasható kézikönyvként és védekezésként is azok ellen, akik így játszanak.