A csábítás művészete

Robert Greene

ismeretterjesztő

Greene a csábítást nem romantikaként, hanem a befolyásolás egyik formájaként vizsgálja, történelmi alakok portréin keresztül. Ugyanolyan hűvös és kiszámított hangon, mint a hatalomról szóló könyvében. Greene a csábítást a befolyásolás egyik alakváltozataként tárgyalja, és ugyanazzal a hűvös módszerrel, mint a hatalomról szóló könyvében: előbb archetípusokat állít fel, majd történelmi alakok életéből mutatja meg, hogyan működtek. A kötet első fele a csábító típusait és az áldozat sebezhetőségét írja le, a második egy huszonnégy lépéses folyamatot bont ki a felkeltéstől a beteljesülésig. A tét nemcsak a szerelem: ugyanez a logika működik a politikában, a reklámban és a színpadon. A könyv számítóan bánik az emberi vággyal, és ezt nem is titkolja – aki morális iránymutatást vár, rosszul jár vele. Elemzésnek viszont éles, és a történelmi portrék önmagukban is élvezetesek.