Presser Gábor

Presser Gábor a negyvenes évek végén született magyar zeneszerző, zongorista és énekes. A hatvanas évek végén az Omega zeneszerzője és orgonistája volt, majd a hetvenes évek elején a Locomotiv GT egyik alapítója, és ehhez a zenekarhoz a búcsúkoncertekig hű maradt. Színházi munkája a Vígszínházhoz kötődik: ott mutatták be az első nagy színházi megbízását, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról zenéjét, és a hetvenes évek végétől a színház zenei vezetője lett. Musicalek és színpadi darabok sora fűződik a nevéhez, köztük a Harmincéves vagyok, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, A sanda bohóc, A padlás és a Magyar Carmen. Dalszövegírói közül Sztevanovity Dusán, Adamis Anna és Varró Dániel neve emelkedik ki, dalait pedig többek között Katona Klári, Zorán, Demjén Ferenc és Rúzsa Magdi énekelte. Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas. Könyvei közül a Szerenád helyett után jelent meg a kétrészes Presser könyve.

Az olvasói közül azoknak ad a legtöbbet, akiket a magyar könnyűzene és a színházi zene belső működése érdekel: a lemezek és előadások mögötti munkafolyamat, a szerzőtársak közötti egyeztetés, a korszak hangulata. A memoárjai sok kis történetből állnak össze a nagy összegzés helyett, ezért jól esnek annak, aki szeret megszakítva, fejezetenként olvasni. Aki viszont lineáris, gyerekkortól építkező életrajzot vagy a magánélet feltárását keresi, máshol jár jobban: a súlypont végig a szakmán van, és a nevek egy része ismerős zenei közeget feltételez.

Presser írásai ugyanabból a közegből táplálkoznak, amelyben a zenéje született: próbatermek, stúdiók, turnék, színházi öltözők. Az anyaga az emlékezés, a módszere az anekdota, és az arányérzék a legfeltűnőbb vonása — a nagy nevekről is a mindennapi munka oldaláról beszél, a saját szerepét pedig ritkán nagyítja fel. A visszatérő témák a közös munka, a barátság, a szerzőtársakkal való egyeztetés apró konfliktusai és a magyar zenei élet változásai a hatvanas évektől. A hangvétel hol humoros, hol komolyabb, a szerkezet pedig szándékosan szabad: a fejezetek nem időrendben követik egymást. Kinek nem való: ha lineáris, gyerekkortól induló életrajzot keresel, vagy ha a magánélet és a családi történetek részletes feltárását várod, mert a könyvek súlypontja a szakmai pályán van; és ha nem ismered a magyar könnyűzene szereplőit, a nevek jó része magyarázat nélkül marad. Tartalmi figyelmeztetésre nincs szükség: a kötetek végig a szakmai emlékezés keretében maradnak.