Presser könyve 2.
kortárs szépirodalom
A Presser könyve második, befejező kötete: a zeneszerző azokat az emlékeit írta meg benne, amelyek az első részből kimaradtak. Barátságokról, közös munkákról és világszerte ismert zenészekkel való találkozásokról mesél, közben a hatvanas és hetvenes évek magyar zenei életéről is korrajzot ad, a próbatermek, a turnék és a színházi munka belső oldaláról. A fejezetek időrendtől függetlenül épülnek egymásra, gazdag fotóanyaggal. Anekdotázó, emlékező memoárpróza.
Miért érdemes?
Presser Gábor pályája nagyjából egybeesik a magyar könnyűzene önálló történetével: az Omega zeneszerzőjeként és orgonistájaként, majd a Locomotiv GT alapítójaként és a Vígszínház zenei vezetőjeként belülről látta azt a világot, amelyről ír. A második kötet a munkakapcsolatokat, a külföldi utakat és a színházi meg stúdióbeli apróságokat hozza elő, vagyis mindazt, amire az első könyv szerkezetében már kevés hely maradt. A megírás módja is sokat elárul a szerzőről — időrend helyett anekdotafűzés, a részletekre figyelő pontosság, és láthatóan tudatos tartózkodás attól, hogy a saját pályáját nagy ívű összegzésbe rendezze. Parti Nagy Lajos memoárprózaként méltatta a könyvet, és valóban olvasható egy korszak zenei köznyelvének leírásaként is.
Kinek való?
Neked való, ha érdekel, hogyan működött belülről a magyar zenei élet a hatvanas évektől: a próbatermek, a stúdiók és a színházak mindennapjai. Neked való, ha szeretsz anekdotákból összeálló könyvet olvasni, amit bármelyik fejezetnél fel lehet venni és le lehet tenni. És neked való, ha az Omega vagy a Locomotiv GT dalai a saját életedhez is hozzátartoznak, mert sok történet éppen ezeket a lemezeket és turnékat világítja meg.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha lineáris, gyerekkortól induló életrajzot keresel — a kötet időrendtől függetlenül ugrál a szerző pályájának különböző szakaszai között. Az sem szerencsés belépő, ha a magánélet feltárását várod: a könyv súlypontja a szakmán van, a családi történetek háttérben maradnak. Önmagában is olvasható, de sok utalás az első kötetre épül, így a teljes kép csak a kettő együtt áll össze. Ha nem ismered a magyar könnyűzene szereplőit, a nevek egy része magyarázat nélkül marad.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek