Melvin Burgess

Londonban született, Sussexben és Surreyben nőtt fel, és évekig építkezéseken meg alkalmi munkákból élt Bristolban és Londonban, mielőtt újságírói képzés után, a kilencvenes évek elején megjelent az első ifjúsági regénye, a The Cry of the Wolf. Az áttörést a Junk hozta meg: a könyv megkapta a Carnegie-érmet és a Guardian gyermekirodalmi díját, és heves vitát indított arról, mit szabad leírni a kamaszoknak szóló regényekben. Azóta sorra jelennek meg a fiataloknak szóló könyvei, és ő öntötte regényformába a Billy Elliot történetét Lee Hall forgatókönyvéből. Nyugat-Yorkshire-ben él.

Akkor éri meg elkezdeni, ha kedveled azt az ifjúsági prózát, amely felnőttként szólítja meg a kamasz olvasót. Burgess a szereplőkre bízza a történetet, magyarázat és ítélkezés nélkül, és a rossz döntéseket is végigvezeti. Aki egyértelmű tanulságot vagy megnyugtató lezárást keres, máshol jár jobban; a könyvei gyakran ott érnek véget, ahol a következmények elkezdődnek. Az erős nyelvezet és a kamaszok testi tapasztalatainak nyílt ábrázolása végig jelen van az életműben.

Visszatérő anyaga a kamaszkor pereme: otthontalan fiatalok, a kábítószer körüli életforma, az első szexuális tapasztalatok, a testtel és a külsővel kapcsolatos kényszerek. Szereti a váltott szemszöget és az első személyű elbeszélést, így ugyanarról az eseményről több szereplő szájából hallunk mást, és a szereplők melletti meg elleni érvek egyszerre állnak. A nyelve a beszélt nyelvhez igazodik, a trágársággal együtt. A megoldásokkal fukar: a könyvei a következményekkel foglalkoznak, és ritkán adnak feloldozást. Kinek nem való: aki óvatos, korhatáros kezelést vár egy ifjúsági szerzőtől; aki nem szívesen olvas kábítószer-fogyasztásról, kamaszok szexuális tapasztalatairól és az otthontalan lét kiszolgáltatottságáról; és aki a lezárt, megnyugtató befejezést tartja az olvasás lényegének.