Kavabata Jaszunari

Kavabata Jaszunari a japán irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az első japán író, akinek a nevét a világ széles olvasóközönsége is megtanulta. Írásai a hagyományos japán szépségeszményből táplálkoznak: az évszakok, a tájak, a gesztusok és az elhallgatások nála ugyanolyan fontosak, mint a cselekmény. Történetei szinte mindig egy-egy lehetetlen vagy megkésett szerelem köré épülnek.

Akkor való neked, ha szereted a lassú, atmoszférikus, képekben gondolkodó prózát, és nem zavar, hogy a szereplők érzelmei sokszor kimondatlanok maradnak. Ha egyértelmű történetvezetést és lezárást vársz, Kavabata frusztráló lehet – nála a homály nem hiányosság, hanem művészi elv.

Rövid, sűrű regényeket írt, amelyekben a táj és az érzelem összeolvad: a hó, a hegyek, a teaszertartás vagy egy kimonó mintája többet mond el a szereplőkről, mint a párbeszédeik. A tempó lassú, szemlélődő, a hangulat egyszerre érzéki és melankolikus. Nem való gyors olvasásra – kis adagokban, figyelmesen érdemes fogyasztani, olyankor, amikor van időd megállni egy-egy mondatnál.