Jon Fosse

Jon Fosse norvég író és drámaíró, akinek prózáját jellegzetes, központozás nélküli, ismétlődő ritmusú mondatai teszik felismerhetővé. A Szeptológia egy idős festő hét napja, aki a saját életét és egy vele azonos nevű, párhuzamos sorsú férfiét figyeli; a Reggel és este egyetlen ember születését és halálát írja le; a Trilógia egy fiatal pár menekülését egy hideg norvég városban.

Fossét akkor érdemes olvasni, ha türelmes olvasó vagy, és a nyelv ritmusa legalább annyira érdekel, mint a történet. A könyvei első pillantásra riasztóak lehetnek — nincs bennük pont, a mondatok oldalakon át futnak —, de néhány bekezdés után a szöveg magával viszi az olvasót, szinte zenei hatással.

Fossénál a történet másodlagos: a lényeg a tudat áramlása, az ismétlődés és az a csend, ami a szavak között marad. A visszatérő témái a halál közelsége, a hit, a művészi alkotás és a magány; a szereplői gyakran öregek vagy nagyon szegények, és mindig egy norvég fjord partján élnek. A drámaírói múltja hallatszik a szövegein: a párbeszédei minimálisak, a jelenetei tiszták. Aki cselekményt keres, rossz helyen jár; aki hangulatot és mélységet, az ritka élményt kap.