Ivan Vazov

A balkáni Sopot kereskedőcsaládjában született, Kaloferben és Plovdivban tanult, majd apja kívánságára Romániába került. Brăilában bolgár forradalmi emigránsok között élt, megismerte Hriszto Botevet, tanítóként dolgozott, és bekapcsolódott a sopoti forradalmi bizottságba. A felkelés után ismét emigrációba kényszerült. Később Plovdiv kulturális és politikai életének alakja, szerkesztő és képviselő lett, majd rövid ideig oktatási miniszterként is szolgált.

Költészetben, elbeszélésben, regényben, drámában és publicisztikában egyaránt dolgozott; pályája a bolgár nemzeti újjászületés és a felszabadulás utáni korszak tapasztalatát fogta át. Annak való, aki a történelmet szereplők, falusi közösségek és politikai eszmék találkozásában szeretné látni. Kevésbé illik ahhoz, akit fáraszt a korabeli hazafias retorika vagy könnyed, magánéleti fókuszú történetre vágyik.

Visszatérő anyaga az oszmán uralom alatti bolgár élet, a felkelés előtti várakozás, a romániai emigránsok nyomora és a felszabadulás emlékezete. Sokszereplős jelenetekben, közösségi panorámában és erős történelmi helyzetekben gondolkodik; a pátoszt gyakran humor, hétköznapi gyarlóság és tragikus végkifejlet ellenpontozza. Kinek nem való: a háborús erőszaktól és a megtorlás jeleneteitől ódzkodó olvasónak, valamint annak, akit zavar a nemzeti eszményeket nyíltan vállaló hang; a kizárólag gyors, egyetlen hősre épülő cselekményt keresőknek sem.