Herta Müller

Herta Müller a romániai Bánság német közösségéből származó, németül alkotó író, aki később Berlinbe költözött. Könyveiben a falusi gyerekkor, a romániai elnyomás és az elmenekülés tapasztalata tér vissza. A Fácán az ember, semmi több című könyvében távozásra váró családokhoz visz közel, a Szívjószágban az üldöztetés alatt kialakuló barátságokhoz. A Lélegzethinta tábori emlékezetét Oskar Pastior személyes beszámolói is formálták.

Akkor érezheted közel magadhoz, ha a nyelv képeit ugyanolyan figyelemmel olvasod, mint az eseményeket. Egy tárgy vagy egy ismétlődő mozdulat nála lassan a félelem hordozójává válik. A folyamatos mesélést és világos lélektani magyarázatokat kereső olvasónak nehéz lehet a töredezettség; a szövegek a megaláztatás és az erőszak testi nyomaitól sem tartanak távol.

Regényeiben a hatalom a közvetlen környezetet alakítja át: egy falusi találkozást, egy baráti beszélgetést vagy az ételhez fűződő viszonyt. A kivándorlás, a megfigyelés és a tábor tapasztalata a nyelvben is nyomot hagy. Rövid jelenetek, váratlan képzettársítások és visszatérő képek sűrítik az emlékezést, esszéiben pedig maga az írás kerül előtérbe. Kinek nem való: ha gyors eseménysort vársz, vagy minden képhez egyértelmű magyarázatot szeretnél, nehezen találhatsz kapaszkodót; a kényszermunka, a szexuális kiszolgáltatottság és a tartós félelem különösen megterhelő lehet.