Gustav Meyrink

Bécsben született, Prágához szorosan kötődő osztrák író és műfordító volt, aki bankári pályája után a fantasztikus próza felé fordult. A Gólem, A zöld arc, A fehér dominikánus, a Walpurgis-éj és A nyugati ablak angyala városi rémtörténetet, szatírát, kabbalisztikus vagy alkímiai motívumokat és identitásválságot kapcsol össze.

Akkor érdemes olvasnod, ha szereted a bizonytalan valóságot, a sűrű jelképeket és azokat a regényeket, amelyekben egy ház vagy város a tudat térképévé válik. Kevésbé illik hozzád, ha világosan szabályozott fantasyt, gyors magyarázatokat vagy történetileg szigorú okkult rendszert keresel; prózája gyakran álomszerű és tanító jellegű.

Meyrink hősei elveszett emléket, családi örökséget vagy rejtett tudást követnek, miközben a groteszk polgári világ mögött másik valóságréteg nyílik meg. A beavatás nála erkölcsi és lelki átalakulás, a városi labirintus pedig rendszerint a szereplő belső állapotát tükrözi. Kinek nem való: annak, aki kevés jelképet és lineáris magyarázatot szeretne, illetve annak, akit fárasztanak az ezoterikus fejtegetések és a tartós valóságbizonytalanság.