Gólem

Miért érdemes?

A prágai gettó sikátorai és bérházai egy emlékezetét vesztett drágakőmetsző tudatán keresztül jelennek meg. A kerettörténet elbeszélője tévedésből Pernath kalapját teszi fel, és mintha az ő életébe lépne át, majd látomások, régi iratok és szomszédai titkai bontják fel körülötte a biztos valóságot. A gólem alakja kevésbé hagyományos szörny, inkább a közösségi félelem és az elfojtott múlt időről időre testet öltő jele. A történet nyomozási elemeket, kabbalisztikus motívumokat és lélektani bizonytalanságot kapcsol össze. A szereplők groteszk társadalmi képeket alkotnak: ócskás, bábos, diák és vallási tanító mozog ugyanabban a labirintusban, mégis mindegyik más Prágát ismer. Pernath önazonossága töredékekből összeálló kérdés, kész válasz nélkül. Emiatt a cselekményben minden tárgy egyszerre lehet nyom, szimbólum és téves irány. Meyrink prózája sűrű képekkel és hirtelen nézőpontváltásokkal dolgozik. Az álom és ébrenlét határa szándékosan bizonytalan, a város pedig élő szervezetként zárul a főhős köré. A rémtörténeti feszültséget szatirikus figurák és spirituális tanítások ellenpontozzák. A regény hangulata akkor bontakozik ki, amikor az olvasó a realista magyarázat erőltetése helyett követi a visszatérő formákat és tükröződéseket. Az élmény egyszerre klausztrofób és meditatív. A rejtélyek egy része cselekményszinten tisztázódik, más része Pernath lelki átalakulásához tartozik. A regény Prágája történeti tér, mégis inkább belső topográfia: ajtók, folyosók és lezárt szobák őrzik azt, amit a szereplő önmagáról nem tud. A végső hatást a hangulat és a motívumok kapcsolata adja, nem a hagyományos szörnytörténet megoldása.