Emily Brontë

Emily Brontë az irodalom nagy rejtélye: a yorkshire-i lápvidék parókiáján élte le rövid életét, alig érintkezett a világgal — és megírta minden idők egyik legvadabb szerelmi regényét. Az Üvöltő szelek Heathcliff és Catherine egymást emésztő, síron túl is tartó szenvedélyének története két ház és két nemzedék között: nem romantikus regény a szó megszokott értelmében, hanem sötét, kegyetlen és felkavaró vihar — a kortársak megbotránkoztak rajta, az utókor a legnagyobbak közé emelte.

A regény mellett Emily költőként is a legjelentősebb angol lírikusok közé tartozik: versei ugyanazt a zord lápvidéki világot és ugyanazt a megalkuvás nélküli belső szabadságot szólaltatják meg, mint a regénye. Fiatalon halt meg; az életműve kicsi — és megkerülhetetlen.

Emily Brontë világában a szenvedély nem megszelídíthető érzelem, hanem természeti erő: Heathcliff és Catherine szerelme pusztít, mint a vihar a lápon, és a regény nem ítélkezik fölötte — csak megmutatja, teljes erejével. Az Üvöltő szelek szerkezete a maga korában merészen modern: elbeszélők egymásba nyíló rétegein át, időugrásokkal ismerjük meg a történetet, így az olvasó maga rakja össze az igazságot. Aki cukros love storyt vár, meg fog döbbenni; aki a szerelem sötét, birtokló, felemésztő oldalára kíváncsi, az élete egyik nagy olvasmányát kapja.