Üvöltő szelek
klasszikus
Heathcliff és Catherine kötődése két család életét mérgezi meg nemzedékeken át. Emily Brontë egyetlen regénye a bosszú és a birtoklás sötét, gótikus klasszikusa. Earnshaw gazda talált gyereket hoz haza Liverpoolból, és ezzel két családot ítél pusztulásra. Heathcliff meg Catherine kötődése nem szerelem, hanem megszállottság: amikor a lány mégis rangosabb házasságot választ, a fiú évtizedes, hidegen kiszámított bosszúval felel. Süvít a szél. Emily Brontë egyetlen regénye erős idegzetűeknek való.
Miért érdemes?
Ezt a könyvet gyakran a nagy szerelmes regények közé sorolják, és ez a legnagyobb félreértés vele kapcsolatban. Az Üvöltő szelek a megszállottság regénye, a szerelmi történeten messze túl: Heathcliff és Catherine kötődése inkább természeti erő, mint érzelem — pusztít mindent, ami az útjába kerül, legfőképpen őket magukat. Catherine leghíresebb vallomása sem arról szól, hogy szereti Heathcliffet — arról, hogy azonos vele — és ez a különbség a könyv kulcsa.
A yorkshire-i lápvidék nem díszlet, sokkal inkább szereplő: a szél, a sár, a két ház közti út hangulata átjárja az egész történetet. A Szelesdomb nyers, zabolátlan világa és a szomszédos Thrushcross Grange kényelmes polgári rendje két életfelfogásként áll egymással szemben, és a szereplők sorsát az dönti el, melyikhez húznak. Közben a bosszú átnyúlik a következő generációra is: Heathcliff nem éri be azzal, hogy tönkreteszi, aki bántotta — a gyerekeiken is behajtja az adósságot, és a regény második fele azt vizsgálja, örökölhető-e a gyűlölet, vagy ki lehet belőle törni.
Ami igazán merész: a történet nagy részét egy házvezetőnő meséli egy kíváncsi bérlőnek, így mindent kétszeres szűrőn keresztül látsz — sosem lehetsz biztos benne, kinek higgyél, és ez a bizonytalanság a könyv egyik legmodernebb vonása. Emiatt az első ötven oldal türelmet kér: mire kirajzolódik, ki kicsoda és ki mesél kinek, addigra viszont beszippant.
Kevés könyv dolgozik ennyire nyers érzelmi erővel, és kér ennyire nem bocsánatot érte. Ezért vitatkoznak róla máig: van, aki a valaha írt legnagyobb regénynek tartja, van, aki szörnyetegek gyűjteményének. Valószínűleg mindkettőnek igaza van — és pont ettől nem lehet elfelejteni.
Kinek való?
Neked való, ha az ellentmondásos, sötét karakterek érdekelnek, és bírod, ha egy könyv felkavar ahelyett, hogy megnyugtatna. Ha szereted a gótikus hangulatot — viharos éjszakák, kísértetjárta ablakok, elátkozott házak —, itt az ősforrás, amiből minden későbbi táplálkozik. Jó választás akkor is, ha a morálisan szürke főhősök vonzanak: Heathcliff a világirodalom egyik legkegyetlenebb és legmagnetikusabb alakja, akiről sosem tudod eldönteni, áldozat-e vagy szörnyeteg.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha szimpatikus hősöket keresel, akiknek szurkolni lehet — itt szinte mindenki bánt mindenkit, és a főszereplők a legkevésbé szerethetők. Ha romantikus vigaszra vágysz, máshol keresd: ez a könyv sebez a gyógyítás helyett. A keretes, elbeszélésbe ágyazott elbeszélés és a hasonló nevek sokasága az elején kifejezetten megdolgoztat — ha nincs türelmed egy lassan kinyíló könyvhöz, frusztrálni fog.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek