Edgar Allan Poe

Edgar Allan Poe a világirodalom egyik legnagyobb hatású alakja: a rémtörténet művészi rangra emelője, a detektívtörténet feltalálója és a modern líra egyik ősforrása — mindez egyetlen rövid, tragikus életbe sűrítve. A fekete macska, Az Usher-ház vége vagy Az áruló szív a lélektani horror őspéldái: nem szörnyek ijesztenek bennük, hanem az emberi elme — bűntudat, téboly, megszállottság, belülről elbeszélve.

A holló, a leghíresebb verse a veszteség és a gyász hipnotikus zenéjű remekműve — magyarra a legnagyobb költőink fordították le, többször is. Poe hatása felmérhetetlen: az egész modern krimi az ő nyomozó-novelláiból, a horror és a thriller az ő rémtörténeteiből származik. Nyomorban halt meg; az utókor mindent visszafizetett.

Poe a belső rémület írója: a novellái szinte mindig egy zaklatott elme monológjai — az elbeszélő magyarázkodik, bizonygatja épelméjűségét, és épp ettől lesz egyre félelmetesebb. A hatás precízen megtervezett: Poe elméletet is írt arról, hogy a novellának egyetlen ütésre kell mindent feltennie — és a saját írásai ezt tökélyre viszik: rövidek, sűrűek, kihagyhatatlan csattanóval. A hangulat a másik fegyvere: omladozó házak, temetők, vihar — a gótika teljes kelléktára, de mindig lélektani töltettel. Egy-egy novellája egy este alatt elolvasható — és sokáig nem ereszt.