Abdulrazak Gurnah

Ki ő?

Zanzibáron született, fiatalon került Nagy-Britanniába, és a Kenti Egyetemen tanított irodalmat. Az irodalmi Nobel-díjat a gyarmatosítás hatásainak és a kultúrák közé szorult menekültsorsnak a megalkuvás nélküli, mégis együttérző ábrázolásáért kapta. Magyarul öt regénye jelent meg, az Európa Könyvkiadó gondozásában: a Paradicsom, A tengernél, a Cserben hagyás, Az utolsó ajándék és az Utóéletek.

Annak való, aki a huszadik századi gyarmati történelmet a helyiek szemszögéből szeretné olvasni, és bírja a lassan építkező, emlékezésre épülő prózát. Aki gyors cselekményt vagy lezárt, megnyugtató történeteket keres, jobban jár máshol.

Milyen könyveket ír?

• kortárs szépirodalom

Az életműve néhány visszatérő anyag köré épül: a kelet-afrikai partvidék és Zanzibár, a gyarmatosítás előtti és alatti társadalom, a menekültlét Angliában, valamint az, hogyan él tovább az elhagyott otthon azokban, akik már máshol élnek. A szerkezet szinte mindig emlékezésre épül, gyakran két idősíkon vagy két nézőpontból, és a történetek lassan, apró részletekből állnak össze. A hangja csendes és pontos, a történelmi erőszakot nem retorikával, hanem a következményein keresztül mutatja meg. Kinek nem való: aki pörgős cselekményt vagy egyértelmű lezárást keres, annak ezek a regények vontatottak és nyugtalanítóak lesznek, mert a szerző szándékosan hagyja nyitva a sebeket. Ugyanígy kerülje az, aki nehezen viseli a gyarmati erőszak, a kiszolgáltatottság és a rasszizmus ábrázolását, mert ezek az egész életműben jelen vannak.