A tengernél
kortárs szépirodalom
Saleh Omar egy késő novemberi napon száll le a gatwicki repülőtéren, hamis útlevéllel és álnéven, a táskájában egy tömjénnel teli mahagóniládikával. Zanzibárról érkezett, ahol egykor bútorüzlete és háza volt, férj és apa volt, most viszont menedéket kér, és a csendes magányába zárkózik. Mivel úgy tűnik, nem beszél angolul, tolmácsot rendelnek mellé, a szintén zanzibári Latif Mahmudot, és a találkozásukkor kiderül, hogy a két család története régóta és szorosan összefonódik.
Miért érdemes?
A könyv a menekültlét egyik legpontosabb ábrázolása, mert nem az érkezés drámájával kezd, hanem azzal, ami utána jön: a hallgatással, a várakozással és a hivatali eljárással. Az a fogás, hogy a főszereplő némának tetteti magát, egyszerre védekezés és önkéntes száműzetés. A tolmács alakja teszi a történetet igazán feszültté, mert kiderül, hogy a két férfi múltja évtizedekkel korábban összeért. A mahagóniládika és a tömjén apró, konkrét részletek, amelyek egy egész elveszített életet képviselnek.
Kinek való?
Neked való, ha a menekültlétről és a hontalanságról szóló, csendes hangvételű regényt keresel. Jó választás, ha szereted, amikor két nézőpont visszaemlékezéséből áll össze egy közös történet.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha gyors cselekményt vársz, mert a könyv nagy része emlékezés és beszélgetés. Családi árulások és veszteségek nyomasztó anyagot adnak. Aki lezárt, megnyugtató véget keres, annak érdemes ezt előre tudnia.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek