Sorstalanság-tetralógia

A négy regény ugyanahhoz a tapasztalati maghoz tér vissza eltérő életkorból, elbeszélői helyzetből és műformában. A Sorstalanság Köves Gyuri deportálását és hazatérését a kamasz alkalmazkodó logikáján keresztül beszéli el. A kudarc egy író és a Kövesről szóló kézirat történetét keretes szerkezetben kapcsolja össze a diktatúra hétköznapi abszurditásával. A Kaddis a meg nem született gyermekért B. monológjában a túlélés, a házasság és a gyermekvállalás kérdését teszi személyes döntéssé. A Felszámolás egy öngyilkos író hagyatékából és eltűnt kéziratából indul, majd a rendszerváltás utáni baráti kör életét rendezi dokumentumok, emlékek és egy dráma köré.

A sorozat összekötő alakjai és motívumai nem folyamatos család- vagy kalandtörténetet alkotnak. Köves, az Öreg és B. részben egymás változataiként olvashatók; mindegyikük más nyelvi helyzetben próbálja megérteni, mit jelent egy előre kiosztott sorsban személyes történetet létrehozni. Auschwitz emléke az első kötetben közvetlen tapasztalat, később az írás, a házasság, a gyermekről hozott döntés és a hagyaték kérdéseiben tér vissza. A négy könyv formája is változik: lineárisabb elbeszélést metaregény, monológ, majd töredezett dokumentumregény követ.

A sorrend azért fontos, mert a későbbi kötetek visszanyúlnak az előzőek elbeszélői és alkotói problémáihoz. A kudarc megmutatja a Sorstalansághoz hasonló kézirat létrejöttének és visszautasításának helyzetét. A Kaddis a túlélő felnőtt életét egyetlen döntés köré sűríti. A Felszámolás már a szerző halála után megmaradó szövegek és olvasók felelősségét teszi központivá. Ettől a tetralógia minden állomása önálló könyv, együtt viszont az élmény, a megírás, a továbbélés és a hagyaték egymásra épülő ívét adja.