Felszámolás

Miért érdemes?

Keserű nyomozása egy eltűnt kézirat után indul, ám a keresés hamar B. egész hagyatékát és baráti körét mozgásba hozza. A szerkesztő abban reménykedik, hogy az utolsó regény értelmet adhat az író öngyilkosságának. Minden megszerzett dokumentum újabb bizonytalanságot nyit: a hagyatékban talált dráma előre leírja a túlélők későbbi életét, a keresett próza pedig egyszerre látszik megsemmisítettnek és mások emlékeiben jelen lévőnek. A könyv a rendszerváltás utáni budapesti értelmiségi közeget is felrajzolja. Keserű barátai kiadói munkák, szerelmi kapcsolatok és megélhetési alkuk között próbálják folytatni az életüket. B. hiánya mindegyikük számára más jelentést kap, ezért a nyomozás több nézőpontból mutatja meg, hogyan őrzi vagy torzítja egy közösség a halott történetét. A kézirat sorsa összekapcsolódik azzal, mi menthető át a korábbi életből. A dráma betétje különös feszültséget teremt a szereplők jelenével. Amit olvasnak, az a saját döntéseik megírt változatának tűnik, így a fikció és a megélt valóság határa bizonytalanná válik. Kertész ezt a szerkezeti játékot az emlékezés kérdéséhez köti: a dokumentum jelentését olvasójának vesztesége és vágya is alakítja. Keserű ezért egyre kevésbé tudja eldönteni, B. művét vagy saját szükségletét keresi. A rövid regény töredezett elbeszélést, leveleket, párbeszédeket és drámai részeket illeszt egymásba. Figyelmet kér, mert a szereplők viszonyai és az időrend csak fokozatosan állnak össze. Jutalma az a pontosan felépített bizonytalanság, amelyben a kézirat hiánya kézzelfoghatóbbá válik bármely megtalált tárgynál. A zárásig az marad a tét, képes-e az irodalom továbbvinni egy olyan ember hangját, aki saját történetének felszámolását választotta.