Milota
kortárs szépirodalom
A hatvanhét éves, halálos beteg Milota György diktafonra mondja fel az élettörténetét, a szerelmeit és a kudarcait, hogy még egyszer, utoljára számot vessen mindennel. A másik szólam egy harmincnégy éves nőé, akinek a jelenbeli válsága és a saját feljegyzései folyamatosan visszatükrözik és megkérdőjelezik az öreg vallomását. A két hang egymást faggatja, közben pedig felsejlik a huszadik századi magyar történelem és a tótkomlósi szlovák közösség sorsa, a háborútól a téeszesítésen át a vidék elsorvadásáig.
Miért érdemes?
A trilógia középső kötete, és a szerkezete miatt a legkülönösebb darabja. A haldokló férfi diktafonra mondott számvetése és a fiatal nő jelenbeli válsága nem egyszerűen váltakozik, hanem egymást értelmezi át: amit az egyik lezártnak hisz, azt a másik újra felnyitja. Ettől a könyv nem egyirányú visszaemlékezés lesz, hanem két ember közös faggatózása. A tótkomlósi szlovák közösség sorsa és a huszadik századi magyar történelem a magánélet apró részletein keresztül rajzolódik ki.
Kinek való?
Neked való, ha többszólamú, lassan építkező családregényt keresel, és érdekel a huszadik századi magyar vidék sorsa. Jó választás, ha szereted, amikor egy regény szerkezete maga is jelentést hordoz, és ha a Jadviga párnája után folytatnád a szerző életművét.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha lineáris elbeszélést vagy gyors cselekményt keresel, mert a két szólam váltakozása türelmet kíván. Betegség, haldoklás és a téeszesítés korszakának erőszaka is része a könyvnek. Aki rövid regényt szeretne, annak a terjedelem sok lesz.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek