Závada Pál

A békés megyei Tótkomlóson született, a magyarországi szlovák kisebbség tagja, a könyveit viszont magyarul írja. Az első kötete, a Kulákprés a szülőfalujáról szóló szociográfia volt, a nagy áttörést pedig a Jadviga párnája hozta, amely a rendszerváltás utáni magyar szépirodalom egyik legnagyobb közönségsikere lett, és játékfilm is készült belőle. A könyvei a Magvetőnél jelennek meg. A fia, Závada Péter költő.

Annak való, aki a történelmet nem évszámokban, hanem emberi sorsokban akarja megérteni, és bírja a sűrű, figyelmet kívánó prózát. Aki gyorsan pergő cselekményt vagy egyszerű elbeszélői helyzetet keres, jobban jár máshol.

Az életmű gerince néhány visszatérő anyag: a szülőfalu és annak szlovák, magyar, zsidó és cigány közössége, a század közepének háborúja és megtorlásai, a kitelepítés, a kollektivizálás. A szociográfiából indult, és a dokumentumok iránti vonzalma a regényeiben is megmaradt, levelek, jegyzőkönyvek, fényképek épülnek be a szövegbe. A legjellemzőbb vonása az elbeszélői kísérletezés, mert a szólamok váltakoznak, az elbeszélő hol egyes, hol többes számban beszél, és gyakran nem lehet eldönteni, ki mondja éppen a történetet. Kinek nem való: aki lineáris cselekményt és egyértelmű nézőpontot vár, annak a regényei nehézkesek lesznek, mert a szerkezet szándékosan bizonytalanságban tartja az olvasót. Ugyanígy kerülje az, aki nehezen viseli a holokauszt és a diktatúra részletes ábrázolását, mert ezek nem egy-egy könyv témái, hanem az egész életműé.