Magas labda
vers
A Magas labda verseiben hétköznapi észleletek, családi emlékek és veszteségek kerülnek kapcsolatba a magyar költészet örökölt hangjaival. A nyelvi játék és a súlyos tapasztalat ugyanabban a megszólalásban is elfér. A Hangok folyója sodródó képei például a személyes múltat tágabb történeti emlékezettel kapcsolják össze. A kötetben azt figyelheted, hogyan válik egy látvány, ritmus vagy visszatérő szó az idő érzékelésének eszközévé.
Miért érdemes?
A címben felidézett játékhelyzet a versolvasáshoz is adhat fogódzót: egy ismerős hangra új megszólalás felel. Tóth Krisztina úgy lép párbeszédbe a költészeti hagyománnyal, hogy közben a saját tapasztalatának részleteit tartja előtérben. Ha felismered az áthallásokat, újabb kapcsolatok nyílnak meg, de a versek érzéki képei ezek nélkül is követhetők. Az örökölt formák személyes emlékeknek és mai helyzeteknek adnak hangot.
A Hangok folyója különösen jól megmutatja ezt az eljárást. A folyás és a sodródás képeihez hangok, családi történetek és a múltból felbukkanó alakok társulnak. Az emlékezés itt eltér a rendezett eseménylistától: egyik benyomás hívja elő a másikat, miközben a ritmus összetartja a változó részleteket. Olvasóként azt tapasztalhatod, hogy a sajátként megélt múltban mások mondatai és korábbi nemzedékek nyomai is tovább élnek.
A kötet komolysága mellett a nyelv játékosságára is érdemes figyelned. Egy váratlan fordulat vagy hangzásbeli kapcsolat megváltoztathatja, hogyan hallod az előző sort. A humor ilyenkor a veszteséget meghagyja; megmutathatja, milyen furcsán fér egymás mellé a könnyedség és a visszavonhatatlan tapasztalat. A versek ereje részben ebből a közelségből születik, ezért a hangnem apró elmozdulásai is jelentést kapnak.
Ezt a könyvet lassú visszatérésekkel tudod igazán olvasni. Elsőre egy kép vagy egy mondatzene maradhat meg, később pedig észreveheted, milyen emlékeket kapcsol össze. Jó választás, ha érdekel, hogyan lehet a személyes élet eseményeiről úgy beszélni, hogy a vers közben saját nyelvi előzményeire is figyeljen. A kötet a felismerés örömét adhatja anélkül, hogy minden szöveg végére egyetlen, lezárható tanulságot ígérne.
Kinek való?
Olvasd, ha szereted a zeneiségre építő kortárs lírát, és érdekel a családi emlékezet, a veszteség és a költészeti hagyomány találkozása.
Kinek nem feltétlenül?
Kevésbé illik hozzád, ha a versben kizárólag közvetlen történetmondást keresel, és zavar, amikor a képek kapcsolata többszöri olvasással tisztul.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek