Lila ákác

Miért érdemes?

A regény Pali és Manci találkozását egy olyan Budapestbe helyezi, ahol a Városliget, a kávéházak és a szórakozóhelyek egyszerre kínálnak szabadságot és szigorú társadalmi mércét. Pali tapasztaltabbnak hiszi magát, Manci pedig színésznői pályára készül, mégis mindketten félreértik, mit vár a másik. A köztük születő vonzalom ereje éppen abból fakad, hogy a kimondott ígéret, a pillanatnyi gyengédség és a jövőről alkotott kép soha nem esik teljesen egybe. A Lila ákác könnyed mondatokkal beszél az osztálykülönbségről. Pali számára a kapcsolat lehet szép kitérő, Manci számára viszont megélhetési és érzelmi tétje is van. A ligeti mulatságok csillogása ezért kettős: felszabadítja a szereplőket a nappali szabályok alól, ugyanakkor gyorsan megmutatja, kinek mennyi pénze, ideje és választása van. A regény nem oszt egyszerű erkölcsi szerepeket, inkább azt figyeli, hogyan válik az önzés kedves gesztusok részévé. Szép Ernő prózája a naiv rácsodálkozást, a pontos társadalmi érzéket és az öniróniát kapcsolja össze. Pali elbeszélése szebbnek mutatná a múltat, ám a részletek rendre elárulják felelőtlenségét. Manci önálló reményekkel és kockázatokkal élő alak. A nosztalgia mögül így előlép a kérdés, ki fizeti meg egy könnyűnek nevezett kaland árát. A történet párbeszédei elevenek, a város érzéki részletekben jelenik meg. A férfi nézőpont korlátai tudatos figyelmet kérnek; ezekből érthető meg a kapcsolat egyenlőtlensége. A romantikus hangulat mellett érdemes észrevenned az elhallgatásokat is. A lila akác illata elveszett fiatalságot és az emlékező önfelmentő történetét egyaránt felidézi.