Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
életrajz
A New York-i maratonra készülve Murakami az íráshoz szükséges kitartásról és a futásban megtapasztalt korlátokról gondolkodik. Edzésjegyzeteibe korábbi versenyek, az Athén és Marathon közötti út, valamint az írói pálya kezdetének emlékei kerülnek. Az ismétlődő mozgás rendjén át beszél munkáról, magányról és az öregedő testről. A személyes feljegyzések józan, önironikus hangon mutatják meg egy alkotó hétköznapi fegyelmét.
Miért érdemes?
A kötet ritmusát az ismétlés adja: edzések, megtett távok, újrakezdett felkészülések köré rendeződnek a gondolatok. Ez a naplószerű forma a kitartás hétköznapi részét teszi láthatóvá. Az olvasó azt tapasztalhatja meg, hogyan lesz a rendszeresen visszatérő feladatból az életet szervező szokás, és milyen kevéssé látványos munka húzódik egy-egy cél mögött. A sport és az írás közötti kapcsolat elsősorban a figyelemről, az állóképességről és az egyedül végzett munkáról szól. Murakami konkrét tapasztalatokból indul, így a mesterségről szóló gondolatok is személyes helyzetekhez kötődnek. Az alkotómunka ezen az úton testi feltételeket és napi rendet kap, ami közelebb hozhatja a regényei mögött dolgozó embert. Az önirónia különösen akkor érezhető, amikor a teljesítmény elmarad a reményektől. A szerző beszél a fáradtságról, a lassulásról és a másokkal való összehasonlítás kellemetlenségéről is. A kudarcok ugyanannak a gyakorlatnak a részei, mint a sikerült versenyek; ettől a visszatekintés emberibb és esendőbb marad, mint egy hibátlanul felépített sikertörténet. A feljegyzésekből, emlékekből és elmélkedésekből laza önarckép rajzolódik ki. A hang egyszerű, beszélgetős, a gondolatmenet gyakran egy személyes megfigyeléshez kanyarodik vissza. A szöveg értéke az apró összefüggésekben van: abban, ahogyan az idő beosztása, a magány elviselése és a test jelzéseinek figyelése egy hosszú alkotói élet feltételeivé válnak.
Kinek való?
Neked való, ha a sportban a szokások és a belső fegyelem érdekelnek, vagy kíváncsi vagy egy író munkanapjainak kevéssé látványos oldalára. A rövid gondolati kitérőkből épülő, személyes hangú memoárt akkor is olvashatod, ha magad nem készülsz hosszú távú versenyre.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha részletes edzéstervet, technikai futóútmutatót vagy a regényekhez hasonló rejtélyes történetet vársz. A futás ismétlődő tapasztalatai és az írással vont párhuzamok uralják a kötetet; a szerző a saját gyakorlatáról beszél.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek