A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei
kortárs szépirodalom
Négy régi barát magyarázat nélkül kizárta Cukurut a társaságból, és a férfi azóta is saját jelentéktelensége bizonyítékának érzi az elutasítást. Tokiói életében új esélyt kínál Szala, aki arra biztatja, keresse meg egykori társait. Cukuru visszatér Nagojába, ahol valaha egyedül az ő nevéből hiányzott a színre utaló írásjegy. A találkozásokat halk szomorúság járja át, ahogy a régi barátság képét új emlékek módosítják.
Miért érdemes?
Az önmagunkról kialakított vélemény itt hosszú időre az életünk részévé válhat. Cukuru saját hiányérzetén keresztül tekint a kapcsolataira, ezért az olvasásban nagy szerepet kap az önértékelés és a mások által látott ember közötti eltérés. Az apró visszaemlékezések fokozatosan mutatják meg, mennyire tartós lehet egy meg sem kérdőjelezett következtetés. A múlt felkeresése beszélgetések és felidézett helyzetek sorában bontakozik ki. A feszültséget az adja, hogy a szereplők ugyanazt a közös időszakot eltérően őrizték meg. Minden új nézőpont után módosulhat az addigi kép, így az olvasó is átéli, milyen nehéz egy fiatalkori közösségre a később megszerzett tapasztalatokkal visszanézni. A próza halk, melankolikus hangja teret hagy a szégyennek és az elhagyatottság érzésének. Liszt zenéjének visszatérése érzelmi kapcsolatot teremt az emlékek között, miközben a hétköznapi találkozásoknak is marad idejük kibontakozni. A szenvedés többnyire belső állapotként jelenik meg, ezért a csendesebb részek is jelentős súlyt kaphatnak. Az életművön belül a könyv a Norvég erdő visszafogottabb, kapcsolatokra összpontosító oldalához áll közel. A hozzáférhető történet mögött az identitás és az emlékezés bizonytalansága dolgozik. Akkor szólhat személyesen, ha érdekel, hogyan lehet felülvizsgálni a magunkról őrzött régi történetet úgy, hogy közben a többiek tökéletlenségét is észrevesszük.
Kinek való?
Neked való, ha érdekelnek a megszakadt barátságok, a kirekesztettség hosszú távú nyomai és az önmagunkról alkotott kép változásai. Különösen közel kerülhet hozzád a könyv, ha szereted a csendes beszélgetésekből felépülő, melankolikus lélektani történeteket.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha mozgalmas, fordulatos kalandra vagy könnyen kimondható tanulságokra vágysz. A visszautasítás, az elszigetelődés és az öngyilkosság gondolata hangsúlyosan jelen van; a belső vívódások lassú ritmusa is megterhelő lehet.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek