A gyertyák csonkig égnek
klasszikus
Márai Sándor egyetlen éjszakát elbeszélő regénye, a magyar irodalom egyik nemzetközi sikerkönyve. Egy erdélyi kastélyban Henrik, a tábornok negyvenegy éve készül egy vacsorára. Aznap este megérkezik a vendég: Konrád, az egykori legjobb barát, aki négy évtizede szó nélkül tűnt el az életéből. Ugyanaz a terítés, ugyanazok a gyertyák, mint utoljára, és Henrik beszélni kezd arról, mi történt egy hajnali vadászaton, és mi köze mindehhez Krisztinának, a halott feleségnek. Szertartásos, zenei szerkezetű monológregény barátságról, árulásról és a Monarchia búcsúzó világáról.
Miért érdemes?
Egy erdélyi kastélyban a tábornok negyvenegy éve készül egy vacsorára. Aznap este megérkezik a vendég: Konrád, az egykori legjobb barát, aki négy évtizede szó nélkül eltűnt az életéből. Leülnek az asztalhoz, ahogy utoljára — ugyanaz a terítés, ugyanazok a gyertyák —, és Henrik beszélni kezd. A gyertyák csonkig égnek egyetlen éjszaka regénye: két öregember, egy kastély, és egy kérdés, amely negyvenegy éve válaszra vár.
Hogy mi történt akkor — egy vadászaton, egy hajnalon, egy pillanat alatt, és mi köze mindehhez Krisztinának, a halott feleségnek —, azt a regény lassan, szertartásosan bontja ki, és itt nem áruljuk el. A lényeg amúgy is a kérdésekben van, amelyeket Henrik monológja egyenként tesz fel: mi a barátság, és túléli-e egyáltalán az árulást? Meg lehet-e ismerni egy másik embert? És mit ér az igazság, ha negyven évet vártunk rá?
Márai prózája itt ég a legmagasabb hőfokon: a monológ zenei mű — ismétlődő motívumok, emelkedő hullámok, kimért szertartásosság —, közben pedig egy egész elsüllyedt világ, a régi Monarchia búcsúzik benne: a férfibarátság kódexe, a becsület fogalma, egy életforma, amely a szereplőkkel együtt ég csonkig.
A regény sorsa maga is regény: évtizedekkel a megírása után fedezte fel újra a világ, és lett belőle nemzetközi irodalmi szenzáció — a magyar irodalom egyik legnagyobb világkarrierje. Rövid könyv, egyetlen este elolvasható — ideálisan pont egy hosszú, csendes estén, égő gyertya mellett. És van a regénynek egy visszhangja is az életműben: a naplóit és A gyertyákat együtt olvasva látszik, mennyire személyes volt Márainak a hűség és az emigráció, a megtartott és elhagyott világok kérdése.
Kinek való?
Neked való, ha az Utas és holdvilág után keresed a következő magyar klasszikust — ez a másik nagy „egy élet elszámolása" regényünk, sűrűbb, sötétebb kivitelben. Ha szereted a kamaradarabokat — két ember, egy tér, tiszta beszéd —, ez a forma mesterműve. És ha valaha veszítettél el barátságot szó nélkül, ez a könyv pontosan arról a sebről beszél, amelyről a legnehezebb. Színházi feldolgozásai is sikerrel járják a világot — de a monológ igazi tere az olvasó feje: ott szól a legerősebben.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha cselekményt vársz: itt gyakorlatilag egyetlen monológ történik — a feszültség szavakból épül, nem eseményekből, és ehhez esti, lassú olvasóhangulat kell. Márai emelkedett, szertartásos stílusa erősen megosztó, és aki a pátoszra érzékeny, annak helyenként sok lesz. És a nagy kérdésekre a regény megnyugtató választ sem ad, mert pont a nyitva hagyott seb a lényege.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek