„most elmondom, mint vesztem el”
életrajz
A beszédét elvesztő Kosztolányi papírlapokon kérdez, kér és válaszol a körülötte lévőknek. Utolsó hónapjainak feljegyzéseiben a testi szükségletek, a hozzátartozókhoz intézett szavak és az írói figyelem kerülnek egymás mellé. Arany Zsuzsanna közreadásában a beszélgetőlapokat jegyzetek és kísérő tanulmányok veszik körül; egy töredékes mondat értelmét néha a betegágy mellett zajló eseményekből kell visszakeresni.
Miért érdemes?
A beszélgetőlapok olvasása szokatlan közelséget teremt, amely néha nehezen viselhető. Egy rövid kérésnek itt azonnali címzettje és gyakorlati célja van; a papír a hang helyét veszi át. Emiatt a megszakadó mondatokra is másként figyelünk, mint egy megformált elbeszélés töredékeire: mögöttük valaki választ és segítséget vár. A kritikai közreadás ezt a közelséget pontos tájékozódással egészíti ki. A kéziratok leírása, az időrend és a magyarázó jegyzetek többféle olvasást tesznek lehetővé. Követhetjük magukat a feljegyzéseket, majd visszatérhetünk egy név vagy körülmény tisztázásához. A dokumentum és a hozzá kapcsolt kutatói munka külön marad, miközben folyamatosan egymásra utal. Az anyag a közismert íróképet testi kiszolgáltatottsággal egészíti ki. Az étkezés, a fájdalom és a jelen lévő emberek felől megfogalmazott kérdések átállítják az olvasó figyelmét. A hétköznapi szó hirtelen nagy tétet kap, mert megértésén a következő perc alakulása múlhat. Ezt a tapasztalatot különösen erőssé teszi a feljegyzések rövidsége és egyenetlensége. Érdemes lassan, megszakításokkal olvasni, és meghagyni a bizonytalanságot ott, ahol csak egy beszélgetés nyoma maradt fenn. A tanulmányok történeti keretet adnak, de a hiányzó válaszokat az olvasó nem pótolhatja biztos tudással. A lapok így a megértés korlátaira is érzékennyé tesznek: figyelmet kérnek ahhoz, ami leírható volt, és ahhoz is, ami elveszett.
Kinek való?
Neked való, ha Kosztolányi személyes dokumentumai és a kéziratok közreadásának kérdései is érdekelnek. A rövid bejegyzések és a részletes jegyzetek közötti mozgás közel engedhet az író utolsó hónapjaihoz, ha vállalod ennek érzelmi nehézségét.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha folyamatos életrajzi történetre vagy könnyen olvasható visszaemlékezésre vágysz. A töredékes közlésekhez sok magyarázat társul, a súlyos betegség és a testi kiszolgáltatottság dokumentumai pedig megterhelőek lehetnek.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek