Ájlávjú

Miért érdemes?

Az Ájlávjúban az idősödő Janikovszky Éva a körülötte élők szokásait és a saját mindennapjait szemléli. A cím személyes közelséget ígér, a kötet pedig hétköznapi találkozásokon, családi helyzeteken és közös beidegződéseken keresztül teremti meg ezt. Rövid prózákat kapsz arról, hogyan bánunk egymással, és milyen furcsa elvárásokat támasztunk az életkor vagy az illendőség nevében. A két nagy egység közül az első az apró emberi viselkedésekre figyel, a másodikban az évszakok, az ünnepek és az ezredforduló körüli várakozások kerülnek előtérbe. A szerkezet miatt egyszer néhány oldalas megfigyelésbe, máskor egy korszak közös izgatottságába lépsz be. A magánélet és a nyilvános beszédmódok így egymás mellé kerülnek, külön magyarázat nélkül is összecsengenek. A megszólalás társalgó, önironikus és időnként csipkelődő. Janikovszky a saját helyét is beleírja a jelenetekbe, ezért a megállapításokat egy konkrét ember gondolataiként mérlegelheted. Réber László tömör vonalrajzai összhangban állnak az írások hangjával; a lapozásban a képek is szünetet adnak, hogy a mosolyra ingerlő helyzet után a kevésbé vidám vonatkozásokat is észrevehesd. Ezt a könyvet néhány írásonként félreteheted, majd visszatérhetsz hozzá egy másik hangulatban. Az ünnepeket övező sürgés és a közösségi szokások saját emlékeket is előhívhatnak, míg a századvég részletei ma már némi történeti távolságból látszanak. Akkor adhat sokat, ha egy figyelmes, határozott szemléletű beszélgetőtársat keresel az olvasásban, és szívesen megvizsgálod a saját reakcióidat is.